2014. február 18., kedd

Egy csipet nyár...

Baklava

Nemrég Baklavát készítettem... Igazából már a nyaralásunkkor eldöntöttem, hogy ha hazajövök, készítek itthon, de csak haladt-maradt a dolog... aztán egyik este a TV Paprikán láttam, ahogy egyik műsorban pont baklava készül...igazából csak a végét csíptem el, de ez pont elég volt ahhoz, hogy újra baklava-lázban égjek :) Persze az első magazinban, amit akkor a kezembe vettem, benne volt ennek a különleges édességnek a receptje...megtalált engem, érezte, hogy csak rá várok.... villámgyorsan bevásároltam a hozzávalókat... higgyétek el, tényleg rekordsebességgel, és hozzáláttam... Igazi nyaralós hangulat lett úrrá rajtam... Mogyoró, dió, pisztácia, méz... a legjobb dolgok, melyek egy sütiben landolhatnak..
Persze kicsit azért izgultam, hogy mi van, ha nem sikerül...de kb. félúton, mikor sült már, éreztem az ismerős illatot.. ez már fél siker!
A recept szerint legalább 2-3 órát áztatni kell a mézes-narancsos cukorszirupban, de nehezen bírta ki a család azt a két órácskát :) Az egész házat belengte a szegfűszeg, kardamom, szerecsendió, fahéj és méz illata... tényleg nehéz volt ellenállni...
Elkészült, és végre megkóstoltuk...jó volt, isteni... én a következő alkalommal, ami nemsokára lesz, annyit fogok változtatni, hogy kicsit több vajat használok majd, és kevesebb magvat - mert a receptben megadott adag kissé soknak bizonyult... - és lehet, hogy mézet is többet teszek hozzá...
Persze az sem kizárt, hogy más ízesítésben is megpróbálom elkészíteni... állítólag (én még mást nem kóstoltam) millió fajta készülhet belőle... :)
Azt kívánom, ti is kísérletezzetek vele bátran, igazi görög, török nyaralást idéz így tél végén, amikor még csak álmodozunk a következő nyaralásról...ami még valljuk be, kissé messze van... legalábbis ha nyárra tervezzük. ;-)
És itt a recept:

BAKLAVA:
(a Közel-Kelet titokzatos süteménye)

Elkészítési idő: 3O perc + 4O perc sütés
pihentetési idő: minimum 2-3 óra

Hozzávalók:
3O dkg hámozott dió, pisztácia, mogyoró, mandula, vagy bármilyen olajos mag, 1 púpozott teáskanál szerecsendió (persze a legjobb, ha frissen reszelt), 1 teáskanál fahéj, csipetnyi őrölt kardamom ( ha nincs, el is maradhat), szegfűszeg, Réteslap (méretétől függően 1-2 csomag, itthon az egy csomag is elég nagy adag, román neve Foi de placinta - csak mert nem tudtam eldönteni egy ideig, hogy melyik "foi" lesz a réteslap), 15O g olvasztott vaj (szerintem több kellene belőle),
a sziruphoz: 25O ml víz, 25O g cukor, 125 ml folyós állagú méz, 1 db egész fahéj, 1 narancs héja, 1-2 teáskanál narancsvíz (el is maradhat-nálam el is maradt :( -mivel nem volt).

Elkészítés:
1. A magvakat aprítsuk fel, de ne őröljük, maradjanak kissé darabosak, majd keverjük hozzá  a fűszereket.
2. Vajazzunk ki egy tűzálló edényt, majd az első réteg réteslapot helyezzük az edénybe. Jól vajazzuk meg egy ecset segítségével, majd fedjük le a következő lappal. Ezt a műveletet 5-6-szor ismételjük meg, ne spóroljunk a vajjal. Ekkor szórjuk a magvak felét a tésztára, locsoljuk meg a vajjal, majd újra rétegezzünk5-6 lapot rá. Erre újból az apróra vágott magok kerüljenek, vajjal meglocsolva, majd ismét 5-6 réteg tészta.
3. Még nyers állapotban vágjuk föl a süteményt, mert sülve elég nehéz dolgunk lesz, majd kb. 4O perc alatt süssük készre.
4. a szirup elkészítéséhez mérjük a hozzávalókat egy edénybe, keverjük össze, és lassú tűzön főzzük 15 percig, míg sűrűsödni nem kezd. Ekkor tegyük félre kicsit hűlni, majd a közben megsült tésztára csurgassuk először a felét, majd 5 percre rá a másik felét.
5. Tálalás előtt 2-3 órát hűtsük a baklavát.





Néhány érdekesség a baklaváról:
e pazar sütemény ősi eredetű, feltehetőleg a Kr. e. 8. századból, Asszíria térségéből származik, ám nagyon hamar, már a Kr. e. 3. században Görögországban is megjelent, ahol a helyiek a levélszerű tészta -görögül filo - használatával újraalkották. Később Konstantinápolyban az Ottománok háremeiben afrodiziákumként tekintettek a desszerte, s nekik köszönhetően terjedt el a méz mellett a rózsavízzel, kardamommal, szegfőszeggel való fűszerezés.


A recept a  Sütivarázs magazin 4. számából származik.